9.jpg
Színjátszó csoport

SLT

A szovátai fürdő története

Olvasóink értékelése: / 41
ElégtelenKitűnő 
Medvetavi fürdõzõk a XX. század elejénNyugatról, Marosvásárhely felõl a Székelyföld belseje felé utazva a Kisküküllõ mentén csakhamar feltûnnek a Mezõhavas elõhegyei. A Kápolna domb (720 m), a Cseresznyéshegy (912) és a Bekecs (1079) által közrefogott festõi vidéken terül el Szováta. Egyedülálló ez a Marosszék õshavasából a zaklatott 16. században a sóhegyek tövében alapított település. A természet csodája, hogy a hegyeket alkotó sófelbukkanásokon, a különbözõ töménységû sóstavak mellett óriási bükk- és tölgyerdõk, fenyõk állnak, édesvizû patakoktól öntözött dús kaszálók terülnek el, míg más országokban a só nem fér össze a növényzettel, és csak a sótûrõ furcsa, apró vörös növények, satnya fûcsomók élnek meg. A napban csillogó sóhegyek árnyékában élõk számára a természet e nélkülözhetetlen kincse állandó kísértést, gondot jelentett, mert vártaházakból fegyveres katonák õrizték, és olcsóbb volt a messzirõl csempészett só. Csak a 19. század vége felé válhatott jövedelemforrássá az addig annyi szenvedést okozó só.

Eddig feltárt adataink szerint 1715-ben említik elsõízben a gyógyfürdõzésre használt parajdi és marosszéki "híres hasznú vizeket s forrásokat". Lehet, hogy ekkor még csak barokkos túlzás "híresnek" nevezni az itteni sósvizeket, mert a következõ másfél évszázadban alig-alig említik a sóhegyeket és tavakat, inkább csak a perek protocollumaiba jegyzik be a "prevaricatorok" és csempészek neveit.
Tény, hogy 1818-ban Bélteki Zsigmond, aki összeírta és latinul kiadta az Erdélyi Nagyfejedelemség ásványos vizeit, nem tartotta említésre méltónak vizeinket. A közeliek közül csak az Udvarhelyszéki korondit és a Szejke fürdõit ismeri, pedig a székelyföldiek közül Elõpatak, Homoródalmás (Farkasmezõ), Borszék, Csíkszentmihály (Rákos), Székelyszáldobos, Lövéte (Hámor és Sós borvíz), Bodok, Kászonjakabfalva, Csíkszentkirály (Borsáros), Torja, Csíklázárfalva (Fortyogó), Málnás (Bugyogó), Kovászna (Pokolsár) forrásait elemzte és írta le

.

Csak Orbán Balázs, a "legnagyobb székely" tartottaa számon gyerekkori emlékei közt a szovátai tavakat: "Hol van az a két roppant tó, mely báregymás közelében volt, egyiknek vize jéghideg, míg a másiknak vize (csak 1/2 lábnyira is a vizfelület alatt) égetõ meleg volt, s melyben annyit fürödtem én is gyermekkoromban? Elfakadtak azok 1850-ben, helyökön pedig azon roppant örvények keletkeztek, melyeket csudás idomú sósziklák vesznek körül, mint a jeges tengernek úszó jégtömegei..." A szovátai nyaralás alatt barátságot kötött Dózsa Dániellel és Kõvári Lászlóval. Emlékeit késõbb Görögországban is felidézte: "Én kinek a gyalogutazás szenvedélyem, én ki veled [Dózsa Dániel] feledhetetlen barát, sokszor tervezgettem az S[zováta]-i fürdõn a holdvilágos estéken sétálva, hogy vándorbotot véve beutazandjuk a testvérhont minden irányban!" A tõle megszokott lelkesedéssel írta le a sóhegyeket is, mihez a természettudományos ismereteket Gyújtó Lajos tanácsos, a parajdi bánya jó ismerõjének egy kézirata szolgáltatta.

 

Fürdõzõk a Fekete tónál

Az ismeretlenségbõl késve kiemelkedõ sóstavak partján ekkor már felépültek az elsõ éjjeli menedéket adó lombsátrak, állandó faházak, sõt a település lakói is ettõl kezdve kaptak rá a "fürdõvendégeknek" nyújtott szolgáltatásokra, illetve az ezért járó ellenszolgáltatásra, ami a szoba kiadásért, étkeztetésért járt. Ekkor még nagyon kevesen igényelték a "nyaralás" örömeit, elsõsorban a gyógyulás, a különbözõ nyavalyáktól való megszabadulás reményében látogatták az ásványos vizeket a vidék viszonylag vagyonosabb birtokosai, papok, tanítók, kisbirtokosok. "Szovátának hasonlóan több tava vagyon; de egyet használnak különösön, minek melegsége igen érezhetõ, s az az elõnye, hogy bogarak benne nincsenek, mint a tordaiban, s fõfájást soha se okoz. Tája igen regényes, havasok aljában, fejérlõ só-sziklák között, festõi édes és sós-tavakkal az erdõs hegyek völgyeiben. Vidékiek régtõl használták. Elsõ fürdõ lak-épületét Simén György bárónõ, s Tolnai János úr építtette 1844-ben; addig a faluba szállásoltak a fürdeni kívánok. A kûn építési eszme egyébaránt a Dózsa Danié" - írja 1847-ben Kõvári László, aki 120-ra teszi az Erdélyben fakadó sósforrások számát. A sóstavak felmelegedésének okát nem ismerték: "e melegséget nem a napnak hanem a fenekéni vegytani dolgoknak akarják tulajdonítani". Még egy fél évszázadnak kellet eltelni, míg felfedezték a heliotermia jelenségét, igaz már megfigyelték a jelenség meghatározó tulajdonságát. "Nem volt meg a tó a hegy keleti végénél, mely 1851-ben csak annyi hideg réteggel bírt, mennyin a test felyül óvakodva lebeghetett, úgy, hogy a forróságtól kezeinket sem tudtuk lebocsátani, igen sós vala, s alján pamutlágy iszap" - összegzi 1853-ban megfigyeléseit Kõvári László.

Sportesemény a Medve tavon

A következõ évtizedekben Szováta továbbra is megmarad az un. parasztfürdõk színvonalán, mikor Borszék, Elõpatak és Tusnád már az országos jelentõségû fürdõk sorába került. Szováta kisszámú vendégei továbbra is csak egynapi járóföld távolságból érkeztek a kor jármûveivel, szekéren vagy lovon. A naptól felmelegedõ sekélyvizû tavakban vagy a Sóárokban kapával vágott, sekély mélységû, pár négyzetméteres kis gödrökben fürdtek, amilyeneket még jelenleg is megfigyelhetünk. A település életében még nem hozott jelentõs változásokat a fürdõ.

Veress József (1817 - 1889), az önerejébõl vagyonosodó, a polgári értékrendet követõ vállalkozó alapította Szováta elsõ fürdõtelepét. Kezdetben cölöpgátat épített a Sóárokban, hogy a víz felületét és mélységét növelje, és itt építette fel az elsõ fürdõépületeket. Dósa Dániel tanácsára, - Orbán Balázs gyerekkori barátja, a szabadságharc alatt kormánybiztos, majd üldözöttbõl lett országgyûlési képviselõ,- tovább fejleszti birtokán a kis telepet. A Géra-fürdõn, 10 lakószobát, konyhákat építtet, a deszkával kibélelt medencét öltõzõ fülkék vették körül, így teljesen zárt térben lehetett fürdõzni, ahova nem lehetett belátni. Kádfürdõ is volt, itt a felmelegített tömény sós vizet kis szobákban álló, óriási fatörzsekbõl kifaragott kádakban használták a gyógyulnivágyók. (A Géra fürdõt az 1970-es árvíz semmisítette meg végleg, amely ekkor már fürdõtörténeti ritkaság volt fa medencéjével, fa kádjaival, ahova a sósvizet is fa csatornákon vezették.) Viszonylag nagyszámú vendégei, az 1878-i szezonzáró ünnepségen érc emléktáblát állítottak hálájuk jeléül. A Fekete-tó partjára is fürdõ kabinokat épített Veress József, aki 1876-ban engedélyezteti hivatalosan a sósvíz használatát, azonban még nincs "fürdõ nyithatósági" engedélye a belügyminisztériumtól. Itt, az alsó telepen, épültek fel Szováta-fürdõ elsõ szállodái, a Petõfi-, Rákóczi-szállók, és az elsõ vendéglõ.
Ezekben az években több szakaszban keletkezett a Medve tó, amely késõbb meghatározta a fürdõélet, a fürdõkultúra fejlõdését. Kezdetben nem keltett érdeklõdést. Sós vize, amely a felszínén átfolyó édesvízzel tökéletes hõakkumulátort képezett, zavartalanul melegedhetett a só hegyeken növõ dús vegetáció árnyékában. Partján csak 1894-ben építi fel az elsõ villát a terület tulajdonosa Illyés Lajos, aki használati jogot szerzett, 1900-ban bejegyezteti fürdõ vállalatát, majd 1902-ben megvásárolta a Veress halála után tönkrement alsó fürdõt. Közben a magyar természettudósok érdeklõdésének központjába került a 80 Co-ra is felmelegedõ Medve tó, végül is Kalecsinszki Sándor oldotta meg a kérdést: felfedete a heliotermia jelenségét, és elméletét kísérleti úton is bebizonyította.
Az épülõ, fejlõdõ Szováta-fürdõ végül, - utolsóként - elfoglalja helyét Borszék, Elõpatak és Tusnád, a legismertebb székely fürdõhelyek között. Látogatottsága az elsõ világháború kitöréséig töretlenül fejlõdött. Az 1893. évi 370 állandó vendég 1912-re 1.643-ra gyarapodik. Szováta-fürdõ fizetõ vendégei elsõsorban a székelyföldi hivatalnokok és elõkelõ földbirtokosok, Marosvásárhely, Kolozsvár és Budapest értelmiségének, a középosztálynak soraiból kerültek ki. "Legtöbb vendég Budapestrõl jött, nemhiába írják a lapok, hogy Budapesten kétféle láz van, t. i. Szováta és Fedák. Budapestrõl összesen 181 vendég nyaral és üdül Szovátán." - írja "Egy fürdõvendég" 1905-ben. Ugyanakkor nagyszámban érkeztek ideiglenes (három napnál rövidebb tartózkodásra) a környékbeli szegényebb "kisbirtokosok" is, akiket nem vett számba a hivatalos statisztika.

Ausztria-Magyarország fürdõinek példájára itt is kialakult a monarchiára jellemzõ, helyi, székelyföldi szokásokkal színezett fürdõélet.
A fürdõidény július és augusztus hónapokra korlátozódott, de már júniusban és még szeptemberben is lehetett vendégekkel találkozni. Erdélyben ekkor még csak Kereszténysziget volt berendezkedve a téli üdülésre. 1878-ban augusztus 20-án rendezték a szezonzáró bált. Ezután szétszéledtek az utolsó vendégek. Szezonban általában hosszabb idõre érkeztek a vendégek, nem volt ritka a hat hétig is nyaraló család.
A fürdõ megközelítése nehézkes, idõigényes volt. Kezdetben bérkocsikon érkeztek Marosvásárhely irányából a vendégek. "Közelebb került" 1898-tól a nagyvárosokhoz a Balázsfalva - Sóvárad szárnyvasút átadása után, még inkább 1906-tól, mikor ezt a vonalat Parajdig hosszabbították meg. Ugyanakkor, 1904-ben, épült ki a telefonvonal. Budapestrõl "Korond - Szováta" feliratú különkocsi közlekedett. Baross Gábor kezdeményezésére a vasút a századvégére bevezette az utazási kedvezményeket, 33%-os kedvezménnyel lehetett a monarchia fürdõire vasutazni. A vasúthálózat kiépítése nemcsak hozza a vendégeket, azt is megkönnyíti, hogy a tehetõsebbek a monarchia vagy Németország távolabbi, de elõkelõbb fürdõire utazzanak. Divatba jönnek az Adria parti tengeri fürdõk is. A vasútállomástól omnibusz vagy alkalmi fuvarosok szállították a jól felcsomagolt vendégeket fürdõre. A rossz úton zötyögõ jármûveken nem volt elég férõhely ami nem kevés elégedetlenséget okozott. "Ma még sok kívánni való van. Sóvárad kiszálló vasúti állomáson csak egy társaskocsi áll rendelkezésre, mely legtöbbször nem elég az érkezõk felvételére és nagyobb podgyászok hordására képtelen. Csak véletlen, hogy alkalmi székely fuvarosok is oda vetõdnek. Ezek azonban csak podgyász szállításra használhatók, mert ma már: a fakószekér, kender hám, mind a kettõ rossz szerszám. Az omnibusz csak alsó Szováta telepig közlekedik és a felsõ telepre semmi árért fel nem jön ..." - írja 1905-ben egy székelyudvarhelyi látogató. Késõbb több vállalkozó szellemû fuvaros bérkocsi, fiáker elé fogja lovait. Ezek száma 1908-ban 15 volt. A faluból 1904-óta vezet kövezett út a felsõtelepre, ugyanakkor a gyalogösvény is, a telep fõútját 1906-ra alakították ki. Nincs adatunk az automobilok megjelenésére Szovátán. Ezek csak késõn és ritkán jelenhettek meg Szovátán, hisz még 1915-ben is Ady Endrét a város fogatával utaztatja Szovátára Bernády György.
A fürdõhelyen a rend fenntartására a fürdõigazgató és a szolgabíró, - aki a szezonban a fürdõbiztos is volt, - vigyázott. A fürdõigazgató a tulajdonos Veress József és Ilyés Lajos volt. Érkezéskor a vendég számára kötelezõ volt kitölteni a bejelentkezési lapot. Ez volt a látogatottság nyilvántartásának forrása, de nem mindig kezelték pontosan. Hihetetlen, hogy a statisztika szerint 1897-ben pontosan 1000 állandó és pontosan 200 ideiglenes látogatója lett volna.
A fürdõigazgatóság hajtotta be a gyógy- és zenedíjakat a három napnál tovább idõzõ vendégektõl. Ez alól felmentést élveztek a faluban lakó idegeneken, a cselédeken és az igazolt vagyontalanokon kívül a szovátai illetõségûek is. A gyógydíjat hatóságilag állapítottak meg, a fizetésére kötelezett vendégeket három kategóriába (máshol általános volt a négy osztályba sorolás, de voltak eltérések) sorolták. Ez 1908-ban a következõ volt:
a nagybirtokosok, nagykereskedõk és a tízezer korona feletti jövedelemmel rendelkezõk esetében a férj és feleség fizetett 8-8, a tíz éven felüli családtagok 4-4 K-t,
a hivatalnokok, tisztviselõk, birtokosok, magánzók feleségeikkel 4-4 K-t, a tíz éven felüli családtagok 2-2 K-t,
a tanítók, kisgazdák, kistisztviselõk maguk és feleségük után 2-2 K-t, családtagjaik után 1-1 K-t fizettek.
A fürdõjegyeket naponta kellett kiváltani. "Nagy baj, hogy nincsenek szezon fürdõ jegyek, most ennek következtében naponkint kell jegyeket váltani, ami egyrészt kényelmetlen, másrészt zaklatásszerû" - panaszkodtak a fürdõzõk.
Szovátán is jellemzõ volt az erdélyi fürdõk betegsége: a drágaság mellett gyenge kiszolgálás és ellátás. Az élelmiszerek aránytalanul drágák voltak és egyes áruk, - amihez a városi vendégek hozzászoktak - még így sem voltak kaphatók. Ennek kiküszöbölésére a villatulajdonosok szövetkezetet alapítottak.
A gyógydíjakat a jogszabályok rendelkezései szerint a fürdõ fejlesztésére kellett fordítani, de a begyûlt, viszonylag kis összeg, nem befolyásolta jelentõs mértékben a telep fejlõdését.
A vendégek nyugalmát zavarni tilos volt. Ezért a vendéglõket este 11-tõl reggel 5 óráig kötelezõ volt zárva tartani. "A kiabálás, lövöldözés, kutya- vagy macska tartása tilos. A sebes hajtás mindenik telepen tilos. Közmulatságokon a szolgaszemélyzet és kéjnõk meg nem jelenhetnek. ... Az olvasóteremben dohányozni tilos. Fürödni csak a jegy felmutatása mellett és a szemérmet nem sértõ fürdõruhában van megengedve. Kádfürdõk készítésénél joga van a vendégeknek jelen lenni. A tavakban ruhát vagy állatot mosni nem szabad. Undorító betegséggel, kiütésekkel a fürdõt nem szabad használni." (1908)

A jó modor betartására a vendégek is nagy gondot fektettek. Ha valaki Jászai Mari közelében dohányzott, az irgalmatlanul kiütötte a kezébõl a legdrágább szivart is, "ne rontsa ezt a remek levegõt!" - mondta.
A tilalom ellenére sokszor reggelig tartó cigányzenés mulattságot rendezett a fiatalság a kúrszalonban, amit ezért "Ribillió"-ra kereszteltek át. Kedélyesebbek voltak a hangversenyek, tombolával élénkített bálok. Jelesebb napokon az igazgatóság tûzijátékot rendezett a vendégek szórakoztatására. Jászai Mari alkalmi színtársulatot is szervezett. Elõadásaik bevételét kiegészítve épült fel a "Mária-forrás" díszes foglalása. Napilapokkal ellátott olvasóterem, -hol a zongorát díjtalanul lehette használni, - állt a gyógydíjat fizetõk rendelkezésére.
Napközben az éjszakába hajló séta, a csónakázás, a tutajozás, és természetesen a fürdés volt a legkellemesebb szórakozás. Lóverseny, a tiszta vizû patakokban pisztráng halászat tette élénkebbé a szezont. A Medve-tavon lévõ tutajok, társas csónakok és egyszemélyes szandolinok kedveltek voltak. Ebben a magas hõmérséklet miatt nem lehetett fürdeni. Csak a "bátrabbak" próbálkoztak kiúszni a kis mélységû deszka kosarakból. Kezdetben fürdésre a Fekete tavat használták, itt rendezték az úszóversenyeket is. A fürdõzésre használt tavak, ahol együtt voltak a nõk, férfiak és gyerekek, partján fenyõdeszkából ácsolt vetkõzõ kabinok épültek.

Míg az alsótelep a XIX. század végén stagnált, majd elvesztette jelentõségét és egyre inkább csak a kispénzû vendégek látogatták, a Medve-tó partján kialakuló felsõtelep látványosan fejlõdött. A falutól távolabb kialakuló fürdõtelep kezdetben rendezetlen volt, majd a Medve-tó mellõl induló Fõutca és a Fekete-tó mellett elmenõ felsõ utca határozta meg a szerkezetét. Elsõ nagyobb villái a Szent István és a Bercsényi voltak. Szováta fürdõ nem volt búcsújáró hely, de a mikházi ferencrendi szerzetesek korán felismerték a lehetõségeket és kápolnát majd a Hunyadi szállodát építették fel. Csak 1905-ben húsz villa épült és így 60-ra emelkedett számuk. Sokszor az itt nyaraló családok a kedvezõ tapasztalatok hatása alatt határozzák el, hogy villát (családi nyaralót) építenek. Ezt követte a telek kiválasztása és megvásárlása. Annyira megnõtt a kereslet, hogy a telekspekuláció is megjelent, szélhámosságok is elõfordultak. Nehéz volt megbízható építõmestert is találni, aki betartotta volna a szerzõdésben foglaltakat. Így nyárádszeredai és szentdemeteri vállalkozók is dolgoztak. A telep képét a polgári igényeket kielégítõ fából épült, rendszerint emeletes villák határozták meg, amelyek végül három utcába rendezõdtek.
A saját villával nem rendelkezõ vendégek szálláshelyet kerestek. Szerencsés esetben meghívást kaphattak rokonoktól vagy barátoktól, esetleg villákat vagy szobákat vettek bérbe. Ajánlott volt elõre szállást foglalni, nemegyszer megtörtént, hogy vissza kellett fordulni. "A lakásviszonyok még sok kívánni valót hagynak fel, mert, habár évrõl-évre újabb villák emelkednek, de az évrõl-évre növekedõben levõ vendégek számához még mindig kevés a lakás. Ennek szintén az a következménye, hogy az idén is sok vendég volt kénytelen visszautazni, mert lakást nem kapott. Elképzelhetjük, milyen bosszantó és költséges az ilyen utasnak a felsülés ..." (1905) A nagy Rákóczy, Bercsényi, István és Hunyadi szállodák mellett Sándor János, Zeyk, Kõszeghi, Tauszig, Szentiványi, Illyés, Jancsó, Solymossy, Csongvay, Agyagásy, Gáspár, Pogány, Jákó, Törpényi, Gagyi, Óriás, Györffy és Gyarmathy villákat tartották a legszebbeknek.
Az elsõ világháború jelentõs károkat okozott a fürdõtelepen. A fizetõ vendégek helyére 1916-ban a katonaság érkezett. A védelemre érkezett bosnyák ezred okozta a legtöbb kárt. A háború évei a pangás idõszaka volt, amikor a fürdõ ingatlanjai leromlottak, értéküket veszítették.

Mária királyné kabannája

A háború után az impériumváltás tulajdonosok kicserélõdését is jelentette, a Nemzeti Parasztpárthoz közeli csoportok szerezték meg az ingatlanok legjavát. A fürdõ igazgatója a Bécsbõl visszatérõ Marius Sturza balneológus szakorvos lett, aki modern kezelési módszereket honosított meg és a II. világháború kezdetére felépítette a Medve-tavi új strandot a kezelõ épületével. Szováta Nagy-Románia divatos fürdõhelye lett, ezt jelzi, hogy Mária anyakirálynõ is több éven át itt nyaralt udvartartásával. Számára épült fából a tó vizére egy fürdõpavilon. Zajos, a déli temperamentumra jellemzõ fürdõélet folyt a fürdõn, de annál kedvezõtlenebb hatást gyakorol a helybeliek életére, erkölcseire.

A bécsi döntés utáni éveket a háború árnyékolja be. Ennek ellenére gyarapodik a vendégek száma. Szováta a leglátogatottabb székelyföldi fürdõ lesz, ahová újból nagy számban érkeznek a budapesti nyaralók.
A háborút követõ rendszerváltás újra átrendezi a tulajdonviszonyokat, állami tulajdonba kerülnek a villák, a kezelõk. Egyre több vendég érkezik szakszervezeti beutalóval. A szezon továbbra is a nyári hónapokban van, de több villát fûthetõvé tesznek és ezekben téli kezelésre érkezõ beutaltakat szállásolnak el. A beutaltak mellet vasárnaponként Marosvásárhely gyáraiból, a környezõ falvakból teherautókkal érkeznek egynapos fürdõzésre, mulatásra a kirándulók. A tömeg nyaraltatások korszaka ez, de a vendégek száma csökkenõ tendenciát mutat. A fejlõdés elõsegítésére (egyszerre az összes jelentõsebb fürdõhellyel) városi rangot kap az "egy falúból és egy telepbõl" álló település. A telep civilizáltabb lett: minden villa villanyvilágítást kap, elkészül a csatorna és teljes ivóvíz hálózat, kikövezik az utcákat, kibõvítik a strandot. Felépülnek a nagy szállodák, de nem sikerült nagy számban külföldi (nyugati) turistákat idevonzani.
Az 1989. decemberi fordulat utánra a szocializmus évei leromló állagú villákat (némelyike közel száz éves), tisztázatlan tulajdonviszonyokat hagy, ami megnehezíti a reprivatizációt, a fürdõ fellendülését.

Részlet a "Szovátai fürdõélet" című könyvbõl 2003

Módosítás: (2010. szeptember 20. hétfő, 11:51)

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés