2.jpg
Színjátszó csoport

SLT

Szovátafürdő

Olvasóink értékelése: / 64
ElégtelenKitűnő 
                                                                                                                                 Szováta heliotermikus tavai


    Az Erdélyi–medence, a kréta-időszak végén és a paleogén korszak elején kezdődött süllyedés révén alakult ki, egyidejüleg a Kárpátok felgyűrődésével. Az erdélyi só, az alsó-bádeni korban  (újharmadkor középmiocén időszaka, 20-22 millió éve) keletkezett, mikor a sekély beltenger elzáródott a közép-európai Tethys-től és kiszáradt. A következő geologiai korok üledékei rárakódtak a kialkult sórétegekre és nyomásuk hatására a gleccserjéghez hasonló tixotrópikus tulajdonsággal rendelkező só a medence szélei felé nyomult. Itt a diapír-redők zónájában a sórétegek felfele nyomultak, mindig a legkisebb ellenállás irányába. . A  pleisztocénre tehető a  sóhegyek megjelenése , miután a sómozgások átdöfték a diapir őv fiatalabb üledékeit.(2) A szovátai Sóhegy, a mai Cseresznyéshegy alatti mély eróziós árokban talált a legkisebb ellenállásra s tört a felszínre.  A szűk völgyben felnyomuló sótömzs ovális alakot vett fel és beleágyazódott a környező vulkáni kőzetek közé. A szovátai Sóhegy feltörésével, a mai Sebesd-pataka helyén folyó víz, megváltoztatta folyásirányát és a sóhegyet megkerülve vágott magának új medret.   

 

A kősó, a nátrium-klorid, igen jól oldódik a vízben. A sóhegyen lejátszódó oldódási folyamatok igen élénk sókarsztjelenségeket eredményeztek. A felszín alatti oldódási folyamatokat felszíni bemélyedések, ún. dolinák megjelenése követheti, melyek vízzel feltelve kisebb-nagyobb tavakat hozhatnak létre. A dolinák feltelésével alakulhatott ki, a Magyarosi- (Mogyorósi), a Zöld- a Veres- a Rigó- és a mára már teljesen elmocsarasodott Kígyós-tó.. A dolinák víze, utat oldva magának a kősóban, víznyelőket, azaz ponorokat alakíthat ki. Nagyobb esőzésekkor, hóolvadáskor több víz kerülhet a dolinába, mint amennyit a ponor el tud nyelni, ilyenkor időszakos tavacskák jelentkezhetnek. Ilyen időszakos tavacska létezéséről tudunk a mai Piroska-tó helyén. Nagyobbméretű ponorok alakulhatnak ki a Sóközét átszelő patakok medrében, melyekben a patak vize eltűnhet, földalatti búvópatakká vállva. Ilyen nagyméretű ponort írtak le az elmúlt századokban, a mai Medve-tó helyén. A ponor, a belekerülő hordaléktól eldugulhat, ami színtén tó megjelenését eredményezheti. A ma meglévő tavak közül így jött létre a Piroska-tó. A többévszázados oldódási folyamatok a dolinák méretét többszörösen meghaladó felületű besüllyedéseket, ún. poljékat is hozhatnak létre. A poljék helyén jöttek létre, az elmúlt évszázadokban, a Sóköze legnagyobb tavai, köztük az óriástavak legfiatalabbja, a világhírű Medve-tó. A tavak kialakulásában, az emberi beavatkozásoknak, a felszíni sófejtéseknek, is szerepük volt a sókarsztjelenségek meggyorsításával. Egyetlen olyan tóról tudunk, mely létét teljes mértékben egy hajdani sóbányának köszönheti, ez a Fekete tó, mely egy felszínifejtésű, valószínűleg a Rákóczi szabadságharc ideje alatt működött, székely sóbánya helyén alakult ki. Első említése 1710-ben történik.
       Sós tavaink viszont nem voltak örökéletűek. A természetes gát átszakadásával, vagy a ponor kidugulásával, vízük lezudult a völgybe több kilométeres szakaszon kiirtva a halállományt a Kisküküllőből. A mai Medve tó helyén is több heliotermikus tó létezett az elmúlt századokban (Horka-, Feneketlen- és a Jordán-tavak). A közvetlen előd a Horka-tó, 1710-ben jelent meg ponorelzáródással.(Az akkori Medve-patak,”önön vizét elzárva tóvá alkult”) és 1851 őszén, vagy 1852 koratavaszán tűnt el a ponor kidugulásával.     
   1875 tavaszán, a mai Medve-tó helyén egy hatalmas polje  terült el, a bemélyedést „Pálné-gödre” néven ismerték a helybeliek. A polje alját dús fű borította, a mezőt „Fórika kaszálója”-nak nevezték. A réten a Körös-Toplica pataka folyt keresztül, a rét közepén egy hatalmas ponor tátongott, elnyelve a patakocskát. A patak vízétől táplált karsztforrás a Sótető déli részén bukkant újból elő, immár tömény sósvíz formájában, annyira sóssá téve a Szováta vizét, hogy azt a szovátai asszonyok sózás nélkül használhatták főzésre. Hogy tiszta vízhez jussanak a szovátaiak, a XVIII. sz. végén a Sóárok beömlési helye fölött el kellett vezetniük a Szováta vizének egy részét, a ma is meglévő Malom-árokba. A mostani napozó és kezelőrészleg helyén egy hatalmas sószikla emelkedett, tetején kis sóőr-kunyhóval. A szikla mögött folyt az Aranybánya-pataka, a mai fürdőtelep főutcájának irányába. 1875 május 27-én, Úrnapján, két sóőr, Kiss Sándor és Simon András a szénát gyűjtötték össze a poljén. Délelőtt 11 órakor hatalmas zápor keletkezett. A víz felkapta az összegyűjtött szénát, bevitte a ponorba, eldugva azt. A ponor eldugulásával kezdetét vette a Medve-tó kialakulási folyamata. Az új tó mohón oldotta fel a környező sósziklákat, köztük azt is, mely elválasztotta az Aranybánya patakának medrét a poljétól. 1879-ben hatalmas robajjal, kisebb földrengést előídézve zuhant a sószikla a mélybe. A sziklaomlás után az Aranybánya-pataka is a Pálné-gödrébe folyt, hatalmassá duzzasztva az egyre inkább kiterített medvebőrre emlékeztető új tavat. Legnagyobb kiterjedését 1881-re érte el. Mai mérete a feltöltődés következtében ennél kisebb: hossza 288 m, szélessége 132-210 m, legnagyobb mélysége 18,9 m. Közepes sótartalma 256 g/l, 64.000 t oldott sót tartalmaz.
      A heliotermia jelensége a tömény sósvizű tó fölött átfolyó két édesvizű patakocskának köszönhető. Ha nem volna ez az igen vékony, alig pár centis édesvízréteg a tömény sósvíz fölött, a Medve-tó is ugyanúgy viselkedne (nappal fölmelegedne, éjszaka újból lehűlne) mint a világ bármelyik természetes tava.
   A Medve-tó esetében a felszíni édesvízréteg sűrűsége jóval kisebb, mint az alatta levő akár 50 0C -os sósvízé. Ez a sűrűségkülönbség meggátolja az áramlási folyamatok kialakulását. Az áramlási folyamatokban meggátolt sósvíz hőmérséklete a hőelnyelő zónában így napról-napra emelkedik, és a természetben máshol nem tapasztalt, szinte hihetetlenül magas értékeket is felvehet. Ha nem fürödnénk a Medve tóban őszire a tó hőmérsélete meghaladná a 70 fokot! A fürdőtelep megnyítása után, az intenzív fürdőzés következtében a Medve-tó sosem érte el többet ezt a hőmérsékletet. A legnagyobb hőmérsékleti értékeket, 35-50 0C-ot a fűrdőidény kezdetén mérik, az idény végére a tó hőmérséklete 25-30 fokra csökken.

 

Érdekes módon, enyhébb heliotermia Szováta minden sós tavánál jelentkezik, a tetejükön felgyülemlő esővíz hatására.(3)

 

 

Szováta első fürdői

    

Szovátafürdő gyógyvízeinek első írásos említése 1715-ből maradt ránk, id. Halmágyi István önéletrajzában (4). Akárcsak helységeink esetében az első okíratos említés nem jelenti a kialkulás évét. Halmágyi naplójában is már a “híreshasznu” gyógyvizekről olvashatunk.
1780-ból Fichtel említi, hogy a szovátai tavak nem fagynak be, és nyáron a meleg és napfény mellett olyan melegek, mint egy közepesen forró kénes fürdő.(5)
    Szovátafürdő a XIX. század elején egyre ismertebbé lesz, főleg a marosszéki tehetősebb emberek kedvenc nyaralóhelyévé válik.(6) Orbán Balázs szívesen emlékszik vissza szovátai nyaralására: „Hol van az a két roppant tó, mely bár egymás közelében volt, egyiknek vize jéghideg, míg a másiknak vize (csak 1,5 lábnyira is a vízfelület alatt ) égető meleg volt, s melyben én is annyit fürődtem gyerekkoromban?”(7) Az Orbán Balázs említette két tó, a Medve-tó heliotermikus előde, a Jordán-tó és a Feneketlen tavak voltak A Szovátán nyaraló tehetősebbek a faluban kaptak szállást, itt is étkeztek. Szegényebb vendégeink a tavak partján húzott lombsátrakban éjszakáztak. Szovátán töltötték a nyarat a környék tehetősebb nemesemberei, így a makfalvi Dósa-, a torboszlói Bereczki- , a kelementelki Simén- családok tagjai.
           Az ifju Orbán Balázs Szovátán kötött barátságot a makfalvi Dósa Dániellel, a kelmentelki Simén kúrián nevelősködő Kővári Lászlóval és a szabadságharc későbbi hősével a torboszlói Bereczki Sándorral. A jeles ifjak nem elégedtek meg a Géra langyos pocsolyáival, nyaktöró ösvényeken felkeresték Szováta heliotermikus tavait. Itt kerülhetett szóba a székely fűrdők kiépítése, ennek hatalmas gazdasági jelentősége.          
           A szovátai fürdőélet szervezői, motorjai  Dósa Dániel és Bereczki Sándor voltak. Kezdeményezésükre épültek Szovátafürdő első magánvillái a mai Eminescu utca környékén.    „Szovátának hasonlóan több tava vagyon, de egyet használnak különösen, minek melegsége igen érezhető, s az az előnye, hogy bogarak benne nincsenek, mint a tordaiba, s főfájást soha nem okoz. Tája igen regényes, havasok aljába, fejérlő só-sziklák között festői édes (Kígyós-tó, J.A.) és sós tavakkal az erdős hegyek völgyeiben. Vidékiek régtől használják. Első fürdő laképületét Simén György bárónő, s Tolnai János úr építették 1844-ben, addig a faluban szállásoltak a fürdeni kívánók. A kün építkezési eszme egyébbiránt a Dósa Danié.” (8)
     Veress József, 1817-ben született az udvarhelyszéki Bögözön. A szorgalmas és tehetséges gazda ötvenéves korára Szováta egyik leggazdagabb emberévé vált. Földterületei, a mai illyésmezői utcában, és a sósforrások előbukkanás helyein, a Géra környékén voltak. Fürdőalapítói munkája 1860-ban kezdődött. Cölöpgáttal próbálta növelni a Fehér-tó mélységét. A tó partjára kezdetleges fürdőépületeket is emelt. „... Fehér-tó létezett, hol fürdők is berendezve voltak.”(9)
      Szováta legelső fürfőmedencéje a Géra, szintén 1860 körül épült. Leírását Benkő Károly Marosszéket ismertető munkájában találjuk.(10) Agyagási Károly visszaemlékezései szerint, Dósa Dánielnek volt az ötlete a Géra felépítése. „Veress József, szovátai jómódú birtokosnak több fekvősége volt a sóspatakok partján. Dósa Dániel őt szólította fel egy kis telep létesítésére. Hogy kellő tájékozottságot szerezzen Veress, Dósa Dánel elvitte magával a közel fekvő Korond fürdőre, hogy az ottani építkezéseket megtekintve annak mintájára építkezzék. Így létesítette Veress a most meglévő alsó fürdőjét 10 lakószobával.  A lakószobákon hátul eső térségekre a vendégek számára konyhákat is építettek. A sóhegyekről leáramló sóspatakok vizét egy helyre összegyűjtötte és a most is fennálló, úgynevezett „Ketrec”-be a napon felmelegedő sós vizet csatornákon eresztették be, ahol kereken más alkalmas vetkőző fülkéket építettek, melynek vizét dús sóstartalmánál fogva Gérának hívták.” (11) 1872-re a Géra fürdőtelep öt ötszobás lakóházra bóvült. A házak mellé vendéglőt és tánctermet is épített a fürdőalapító. A Géra-fürdő, a sóőrök által szigorúan őrzött szovátai Sóhegy tiltott részén kívül volt, így nem volt szükség engedélyre a sósvizeknek fürdésre való használatához. 1875-ben eldugult a Fehér-tava t tápláló ponor, s megkezdődött a Medve-tó kialakulási folyamata. A ponor eldugulása után elapadt a Fehér tavat tápláló búvópatak is.   A vízutánpótlását vesztett tó eliszaposodott.
    A Fehér-tó pusztulása után, 1876 nyarára, Veress József bevonja fürdővállalkozási körébe a Fekete tavat. Ehhez viszont már szükséges volt a sósvizű fürdő hivatalos engedélyeztetése. A magyar királyi pénzügyminisztérium meg is adta az engedélyt azzal a kikötéssel, hogy a sósvíz használatáért pénzt nem szedhet, viszont csekély díjat számíthat fel a fürdőberendezések használatáért. Veress kiépíti, és lekövezteti a Géra-fürdő és a Veress fürdő közötti kocsiutat, fürdőkabinokat épít a Fekete tó észak-nyugati partjára.(12)
    Pár éven belül,   Szováta-fürdő, Marosszék legnépszerűbb fürdőjévé válik. Az 1878 nyarán Szovátán nyaraló fürdővendégek érc emléktáblát helyeztek Géra-fürdő vendéglőjének oldalára a fürdőlapító tiszteletére. A századvégre felépülnek Szovátafürdő első szállodái is. A mai Eminesu utca sarkán állott a híres Petőfi-szálló, vele szemben a Rákóczi szálló. Fürdővillák épültek a Fekete-tó körül is, s ide épültek a századforduló előtt a Szent-István (a mai hatos villa) és a Bercsényi-szálló (a volt mozi mögötti épület).   
       Veress Józsefet méltán tartjuk  Szovátafürdő alapítójának, viszont Szováta világhírneve egy másik tónak és egy másik vállalkozó szellemű embernek köszönhető. Érdekes módon, a nyárról-nyárra egyre melegebbé váló Medve-tó csak születése után több mint két évtizeddel kerül a figyelem középpontjába. Sófalvi Illyés Lajos(13) ismeri fel elsőnek az új tóban rejlő gazdasági lehetőségeket. 1894-ben villát épít a tó partjára és megszerzi a kizárolagos használati jogot maga és családja számára, majd a minisztériumhoz fordul fürdőengedélyért (14).
Illyés Lajos fürdővillája fölött, jórészt a mai Szováta-szálló kezelőrészlege helyén 1896-ban kezdtek építkezni a mikházi kolostor szerzetesei. László Polikárp a kolostor házfőnöke „... a nép részére búcsújáró hellyé tette a Medve-tavat azáltal, hogy Isten dicsőségére kápolnát és barátházat építetett a tó közelébe, ennek építésénél maguk a szerzetesek végeztek minden ács és asztalos munkát”.(15)A századvégen még igen  körülményes volt Szovátát megközelíteni a távolabbi vendégeknek. Vonaton Marosvásárhelyig, innen kocsival utazhattak a fürdőig. A fő vonzerőt továbbra is a Fekete-tó jelentette az idelátogató 770 vendégnek. (16)
A nyárról-nyárra egyre melegebbé váló Medve-tó hamarosan a tudományos világ érdeklődésének a középpontjába került. Lengyel Béla után Telegdi Roth Lajos főbányatanácsos, főgeológus 1898 szeptember 20 és október 22 között foglalkozott Szováta titokzatos tavával. Kizárta a tóban levő hőforrások lehetőségét, viszont a heliotermia jelenségére ő sem tudott magyarázatot találni. (17.) Kalecsinszky Sándor,a Budapesti Földtani Intézet fővegyésze, 1898 és 1901 között végzett méréseket a Medve-tavon. Neki sikerült legelőször magyarázatot találni a heliotermia jelenségére. 1900 nyarán 1,32 méter mélységben 71 fok hőmérsékletet mért. A tudományos világ érdeklődése még nem biztosított kellő hírnevet az új tónak. Tény, hogy az 1896-os fürdőkalauz még meg sem említi a Medve-tavat.
A heliotermikus óriástavat, születésének pillanatától Medve-tónak majd új tulajdonosáról Illyés-tónak, vagy Illyés-féle Medve-tónak nevezik, 1910-től említik újra egységesen Medve tónak a fürdőkalauzok.
 Illyés Lajos tovább építette, szépítette fürdőjét, megalapítva a Medve-tóra támaszkodó Felső-Szovátafürdőt, a Géra-fürdőt és a Fekete-tavat magába foglaló Alsó-Szovátafürdő vetélytársát. 1900-ban jegyzik be hivatalosan is Illyés Lajos vállalkozását. Az Alsó-és a Felső-fürdő versengése igen egyoldalúnak bizonyult. A Veress halála utáni hosszú pereskedéssel igen leromlott elhanyagolt állapotba került Géra, nem sokáig tarthatta meg vendégeit a csodáshírű új tóval szemben. A látogatóit vesztett Géra fürdő elavult épületeit már nem volt miből felújítani. Veszteséges fürdőjét a református egyház 1902-ben eladja Illyés Lajosnak, ki ezzel létrehozhatja az egységes Szovátafürdőt.
A nyaranta akár a 70 0C–ot is meghaladó égetően forró tóban kezdetben a nyíltvízi fürdés, úszás lehetetlen volt. A tó partján úszodaszerű berendezést építettek, ami állt három deszka kosárból, amiket 40 cm-re engedtek le a tó vizébe, de még itt is égette a talpat. 1902-ből maradt ránk az első Medve tói fürdés leírása Béldi Ákostól. „Egyik társunk próbált a tóban háton úszva bejutni, de oly meleg lett, hogy csakhamar kifele igyekezett.” A nyílt fürdőzést kedvelő bátor embereknek rendelkezésére állt a Mogyorósi-tó „úszodaszerű” berendezéseivel és kellemesen langyos vizével. A két évszázados Fekete-tó már csak népfürdőnek szolgált, ahol  Béldi leírása szerint: „... félig öltözötten láttuk az embereket sárral bekenve a napon sütkérezni.” (18)             
     Szováta, a XX. század első éveire Erdély egyik legnépszerűbb fürdőjévé vált. Az alig három évtizedes páratlanul gyors fejlődést több tényezővel is magyarázhatjuk:
-Magyarországnak az utolsó békeévekben mutatott páratlan gazdasági fejlődése igen kiszélesítette azt a középosztályt, mely már megengedhetett magának egy fürdőtelepi nyaralást.
     -A modern Szovátafürdő születése szinte egybeesik az angol orvosoknak a meleg sósfürdők csodálatos gyógyhatásáról szóló elméleteinek az elterjedésével.
-Az országos vasúthálózat kiterjedésével,1905-től, Szováta a vasúton közvetlenül megközelithető fürdők sorába emelkedik.
A Gérát a Feket tóval összekötő meredek kocsiút már túl szűknek bizonyult a megnövekedett utasforgalom számára. 1904-re elkészült a falut a Felső-teleppel összekötő megyei út (a mai Rózsák útjának az alsó szakaszát és a mai Fenyő utat magába foglaló útszakasz). A szerpentinesre kiképzett kevésbé meredek, széles út az autóforgalom számára is megnyitotta Szovátafürdőt. A fürdőtelep mai főutjának helyén ekkoriban még az egykori Aranybányapatak mély, meredek medre volt, mely rézsútosan átszelte a mai fürdőtelepi piac és a rendőrség előtti teret. A kiszáradt patakmederben az útépítés 1906-ban kezdődött. A mai Rózsák útjának Medve-tó közeli szakaszán épülnek a telep legszebb magánvillái, a székely ácsművészet remekei a Dessewffy, Zhuber, Benedek, Csergőffy stb. villák Az 1905-1914 közötti időszakban, Szovátafürdő, Magyarország egyik legismertebb, legnépszerűbb fürdőjének számított. Nyaranta itt találkozott a magyar kultúrális élet számos jeles képviselője. Jászai Mari színésznő, 1905 és 1907 között töltötte a fürdőszezont és az őszi hónapokat Szovátán. A vízvezetékhálózat kiépítése előtt, a budapesti színészekkel szervezett előadások, művészi estek, bálok jövedelméből 2400 koronát gyűjtött össze egy díszes közkút építésére. A vízvezeték kiépítése után, a Kútépítő bizottság a pénzt egy gyerekjátszótér felépítésére szándékozott fordítani. A színésznő erélyes tiltakozására a pénzt végül is az eredeti célra használták fel, kiépítve a ma is meglévő Mária-forrást, Radó Sándor  tervei alapján.
Az első világháború kitörésének hírére kiürül a fürdő. 1916 őszén a Szováta fölötti Bekecs-tető körüli súlyos csaták előtt és után a fürdőtelepre beszállásolt katonák hatalmas károkat okoztak az épületekben. Ekkor ég le a Béldy villa, a Fővárosi étterem és kávéház mellett, Illyés Lajosnak a Medve-tó partján épült fürdőháza és szállodája. (19).
     Az első világháború okozta károk mellett Szovátafürdőre még egy új teher is nehezedett 1918 után. A magyar nemzetiségűeknek a közigazgatásból és általában az állami állásokból való eltávolításával párhuzamosan, az új hatalom csökkenteni próbálja az erdélyi magyarság gazdasági erejét is. Ezt az alig titkolt célt szolgálta az 1926-os földtörvény is. Szovátán 41 villatelket sajátítanak ki magyar vagy zsidó tulajdonosaiktól, és juttatnak román nemzetiségűeknek.(20)
    Sófalvi Illyés Lajos idejében felismerte, hogy a megváltozott körülmények között nem tudja újjáéleszteni lepusztult fürdőjét, és ügyes üzleti húzással, még a kisajátítások előtt, 1925-ben eladja . A fürdőt, az Agrárbank felügyelete mellett, főleg a Nemzeti Parasztpárt jeles képviselői vásárolják meg, létrehozva a Szovátai Fürdővállalat részvénytársaságot.
    A fürdőtelep egészségügyi főfelügyelője, Dr. Marius Sturza főorvos, híres bécsi balneológus lesz, kinek irányítása alatt Szováta alig pár év alatt Románia legmodernebb fürdőhelyévé válik.
    A kisajátított telkeken új villák sora épül, gazdát cserél a régebbi villák egy része is. Ekkor épül a fürdő legnagyobb nyaralóvillája az erdélyi ügyvédi kamara által, Dr. Papp Ioan ügyvéd javaslatára emelt, ún. Bírák villája. Az új épület földszintjén rendezi be Sturza doktor Szováta első modern kezelőrészlegét.(21)
    A modern kezelőrészleg nem sokáig működik a Birák villájában, 1926 és 1937 között kiépül a Medve-tó melletti napozó és kezelő, megadva a tó mai jellegzetes arculatát. Bővítik a vízműveket, majd 1934-ben kigyúl a villany is Szovátafürdőn.
    1927 szeptember 9-én alakítják meg a Villatulajdonosok Egyesületét 20 alapítótaggal. Az alapító gyűlést 1930-ban újból megtartják, ezúttal közel félszázas részvétellel. A fő szervező Bernády György, Marosvásárhely városépítő polgármeste.
     Az örökmozgó Bernády, Szovátán is talál magának munkát, feladatot, 1930-ban újraalakítja, működőképessé teszi a Villatulajdonosok szövetségét. Hatalmas tapasztalatát gyümölcsözteti Szováta helység, a fürdő minden építkezésében, gazdasági gondjának megoldásában.(22) Tanácsaival, anyagi segítségével döntő mértékben hozzájárult a református templom építéséhez. Közben ő maga is építkezik, feleségével és Györgyike lányával megépíti Szovátafürdő legdíszesebb, szecessziós, eklektikus homlokzatával a vásárhelyi Kultúrpalota építési stílusát idéző magánvilláját.
      A két világháború között Szovátafürdő népszerűsítésében és Románia legdivatosabb fürdőhelyévé válásában, a legnagyobb szerepe a román királyi család szovátai nyaralásainak volt. Mária, román királyné 1923-ban látogatott először Szovátára, ekkor a Sándor János villában szállt meg. Későbbi látogatásaikor, a mai Eminescu negyed helyén levő, egykori Patak utcai villájában lakott. A királyi család szovátai nyaralásainak rendszeressé válása után a Medve-tó partján, a mai Piroska-tó és a tóba ömlő patakok közötti partszakasz kiszögelésénél felépítik a "királynő kabinját". A fából készült kétszintes fürdőépület félig a tóra épült. Az alsó részén voltak a tulajdonképpeni fürdőkabinok, az emeleten a pihenő- és tornahelységek kaptak helyet. A háború után a fürdőházat átvontatták a tó nyugati partjára. 1960 szilveszterén ég le máig tisztázatlan körülmények között.
     A bécsi döntés után újból Magyarország legnépszerűbb fürdőhelyévé vált Szováta. 1942 nyarán a Szovátára látogatók száma közel egyötödével meghaladja az erdélyi fürdőtörténet mindaddig legnépszerűbb fürdőjének számító Borszék vendégeinek számát.
     1947 szeptembere és 1948 májusa között veszik állami tulajdonba, minden kártérítés nélkül Szovátafürdő magánvilláit. A Szováta Fürdő Részvénytársaságot 1948 áprilisában államosítják. Az államosított épületeket minisztériumok, intézmények között osztják fel. A részeire osztott fürdőtelep fejlesztésével új tulajdonosaik nem sokat törődnek. Az ötvenes évek közepétől, miután az épületek nagyrésze az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe kerül, találkozunk újra a fejlődés néhány bátortalan jelével. Felépül a fürdőtelepi filmszínház. Kockakővel borítják a telep mindaddig köves utcáit. 1952-ben mint országos érdekeltségű fórdőhely, városi rangot kap Szováta..
    Az 1960-as évek közepétől egyre több nyugati turista keresi fel a kül- és belpolitikájában Moszkvától távolodni látszó Romániát. Szovátafürdőn is lassan megszokottá válik a külföldi turista. Fürdővárosunk külföldi népszerűsítésében döntő szerepük volt Dr. Salló Györgynek, a nagy világlapokban megjelent, Szováta, gyógyhatásairól szóló cikkeinek.
    A hetvenes évek második felében épülnek Szováta modern szállodái. 1974-re készül el a 324 férőhelyes Szováta szálló, vendéglővel, cukrászdával, reprezentációs fogadóteremmel. 1975-ben adják át az új, modern betegkezelőt és a 276 férőhelyes Mogyoró szállót. 1977-re készül el a szintén külön vendéglővel, bárral rendelkező Bükk szálló. 1980-1983 között épül utolsó nagy szállodánk, a Fenyő szálló, 178 ágyhellyel, vendéglővel és 260 m2-es uszodával.
          Az új szállodák épültek, viszont csodaszép villáinkkal, s azok felújításával senki sem törödött. Igy mire ezek, a rendszerváltás után, többéves sőt akár egy évtizedet is meghaladó hercehurca után visszakerültek jogos tulajdonosaikhoz, nagyrészük teljesen felújíthatatlan állapotba került. Lebontásra itélt régi villáinkkal együtt sorra tünnek el a villák körüli üde zöld parkocskák is. Az emberi kapzsiság minden tenyérnyi zöld helyet beépít. 1989-után szállodáink is egyre leromlottabb állapotba kerültek. A bizonytalan jövőjű épületekbe  senki sem volt hajlandó nagyobb összeget befektetni.
      Szovátafürdő, harmadik újjászületése másfél évtizede kezdődött. A Danubius szállodaláncnak, a hazafias román sajtó minden hőbörgése ellenére, sikerült megvásárolnia a Fürdővállalatot. A négycsillagosra felújított Szováta szálló újra Szovátára vonzza a legígényesebb turistákat is. 2008-2009-ben került sor, fürdővárosunk történetében mindmáig páratlan mértékű befektetéssel, az infrastruktúra  teljes felújítására.  


 

           JEGYZETEK


1,  ORBÁN BALÁZS: A Székelyföld leírása, IV. Pest, 1870. 14.. Történelmi   Tár
    1910. 259-263.  JÓZSA ANDRÁS:430 éves Szováta, Hazanéző, Korond, 2007/2.    Állami Levéltár MV: Ősmarosszék íratai 5.  MOL:Erdélyi Királyi Könyvek. I. 21-22.
2, JÓZSA ANDRÁS: A Sóvidék és fürdői, Korond, 2002. 13-17.
3, HORVÁTH ISTVÁN: A székely sóbányászat rövid története, Parajd, 2004. 20-26.
4, SZADECZKI LAJOS: Halmágyi István naplói, Id. Halmágyi István emlékírata, Budapest, 1906. 409-410.
5, JÓZSA ANDRÁS: A Sóvidék és fürdői, Korond, 2002. 96.
6, BÁNYAI JÁNOS: A Székelyfüld természeti kincsei és csodás ritkaságai, Székelyudvarhely, 1939. 110.
7, ORBÁN BALÁZS: Uo
8, KŐVÁRY LÁSZLÓ: Erdélyország statisztikája, I., Kolozsvár, 1847. 56-57.
9, Állami levéltár MV: Telegdy Roth Lajos jelentése, 1898.
10, BENKŐ KÁROLY: Marosszék ismertetése, Kolozsvár, 1868-1869.
11, AGYAGÁSI KÁROLY: Szováta fürdői ismertetés és gyógyító javaslatok, Marosvásárhely, 1908.
12, JÓZSA ANDRÁS: Szováta első fürdője, Hazanéző, Korond, 2005.1. 9-11.
13, LÖW SÁMUEL: A Magyar Szent Korona országai Balneologiai egyesületek 1896 és 1897-iki évkönyve, Budapest, 1897.
14, JÓZSA ANDRÁS: Sófalvi Illyés Lajos a modern Szovátafürdő megalapítója, Hazanéző, Korond, 2007. 2. 20-21.
15, Szováta fürdő rövid ismertetése, Dicsőszentmárton, én.
16, LÖW: Uo.
17, Állami Levéltár MV: Telegdi, Uo.
18, BÉLDI ÁKOS: Erdély nevesebb fürdői 1902-ben, Budapest, 1903.
19, MÁRTON BÉLA: Szováta belső helynevei, Hazanéző, Korond, 1993.1.
20, FEKETE ÁRPÁD, JÓZSA ANDRÁS, SZŐKE ANDRÁS, ZEPECZÁNER JENŐ: Szováta 1587-1989, Székelyudvarhely, 1998. 258.
21, JÓZSA ANDRÁS: A Sóvidék és fürdői, 116.
22, Állami levéltár MV. Bernády György íratai.  


     

    









Módosítás: (2010. szeptember 20. hétfő, 11:50)

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés